Blog

Játék Androidra

Belépés

E-mail cím:
Jelszó:

Szavazás

Jó a falka?
  • igen
  • elmegy
  • közepes
  • hát
  • nem igazán jó

Ikariam

Újság

A golden retriever keménykötésû, arányos felépítésû, kecses mozgású, rendkívül értelmes, szelíd természetû kutya. Víziszárnyasok apportozására (visszahozására) tenyésztették ki.

 

Igazán kiváló vadászkutya, nagyszerû szaglással és jó értelmi képességekkel rendelkezik, ennek köszönhetõen könnyûszerrel képezhetõ. Különösen akkor van elemében, amikor a lõtt vadat bárhonnan – legyen az erdõ, mezõ vagy akár tó – apportozni kell. A vízbõl történõ visszahozásra nem kell tanítani, ez az ösztön veleszületett, a fajta egyedei kölyökkoruktól kezdve habozás nélkül belemennek tóba, folyóba, akár nyáron, akár télen. A golden retriever olyan természetesen hozza vissza a vadat, ahogyan lélegzik, és megtorpanás nélkül veti magát a vízbe, hogy megtalálja a meglõtt szárnyast. A terepen is fáradhatatlanul követi a zsákmányt. Akkor a legboldogabb, ha bármit felkutathat és visszahozhat, csodálatos lelkesedéssel, jókedvvel, odaadással vadászik, nem ismer lehetetlen feladatot. Ha valaki látott már arany retrievert munka közben, akkor azon nyomban felfedezi a fajta elõnyeit. Ezek a csodálatos tulajdonságok arról tanúskodnak, hogy képességei sok-sok generáción keresztül rögzõdtek. Mindent összevetve kiváló, vérbeli vadászkutya!

Utálja a semmittevést, bár idõnként szeret lustálkodni, de melyik kutya nem? Nemcsak akkor sínyli meg a mozgás hiányát, amikor még fejlõdésben van, hanem késõbb is, amennyiben a gazda nem fordít elegendõ gondot a napi mozgásigény kielégítésére, és a kennel a kutya állandó tartózkodási helye. Az így tartott eb izmai satnyulnak, ízületei, inai lazulnak, a csontváza pedig erõtlenné válik. Sõt, a nem elegendõ mozgás a tüdõ és szív optimális munkáját is hátráltatja!

Az az arany retriever, amelyik kénytelen átheverészni az egész napot, sóvárogva várja azt a pillanatot, amikor végre sétálni viszik. Nemcsak rendszeres napi sétára, de futkározásra is szüksége van! A keveset mozgó egyed elhízik! Csupán az elsõ néhány perc, a kezdés tûnik nehéznek, azután azzal a fél- vagy teljes órával, amit az eb egészségi állapotának fenntartására fordítunk, az ember már a saját egészségi állapotát is karbantartja! Mivel a bõséges sétákat és szabad levegõn való mozgást ez a fajta „nagyon is díjazza”, arany retrievert kizárólag olyan ember tartson, aki képes biztosítani a megfelelõ mozgásmennyiséget a kedvence számára.

Mint a legtöbb nagytermetû eb, az arany retriever is szenvedhet egy öröklõdõ bajban, a csípõízületi diszpláziában. Akiknek van beleszólásuk a tenyésztési folyamat egészébe, azok mindent meg is tesznek, hogy kiszorítsák a csípõízületi diszpláziás egyedeket a tenyésztésbõl. Ennek a módja az, hogy a kutyákat röntgenvizsgálatnak vetetik alá, és – hatáskörükön belül – csak azokat engedik tenyészteni, amelyek kifogástalan csípõízülettel rendelkeznek. Bár a szigorú szelekció eredményeként a rendellenesség elõfordulási gyakorisága valamennyire visszaszorult, ennek ellenére a betegség továbbra is jelen van, vagyis mind a mai napig megoldatlan ez a probléma, és a hõn várt eredmény – hogy e kórtól teljesen megszabaduljanak – egyelõre elmaradt.

Sajnos a fajtánál egy másik kellemetlen öröklõdõ betegség, a retinasorvadás is rendszeresen jelentkezik. A betegség lefolyásának idõtartama a különbözõ fajták esetében változó, akár több év is lehet az a folyamat, amelynek a végére a kutya megvakul. Mivel a betegség a születéshez képest csak évek múlva alakul ki, így addigra a kutya – esetleges kiváló külleme és kiállítási eredményei alapján – aktívan részt vehet a tenyésztésben, aminek következményeként nagyszámú utód örökölheti a bajt. A látóideg-sorvadás a látóidegfõ gyulladásával kapcsolatban, esetleg a látóideghártya gyulladása miatt fejlõdik ki, következménye pedig az egyre súlyosbodó látászavar, amelynek a vakság a vége. Az öröklõdésmenet rejtett, ezért igencsak elképzelhetõ, hogy a bántalom elterjedt. Éppen ezért lényeges a tenyésztésbe vont egyedek szûrése! Ha egy kiváló küllemû kan heterozigóta állapotban hordozza a hibás gént, s a tenyésztésben igénybe veszik, a hibás gén elterjedhet. Sokan nem is tudják, hogy kutyájuk látása nem az öregség miatt romlott, hanem az egyed gyógyíthatatlan retinasorvadásban szenved. A fajta tenyésztõinek éppen ezért mérhetetlen nagy a felelõsségük.

A golden retriever alaptermészete barátságos, ez az eb rendkívüli módon ragaszkodik a családhoz. Csodálatra méltó viselkedésû, nagyszerû kutya, amelynek megjelenése mindenkit lenyûgöz. Minden egyed legfõbb vágya, hogy gazdájának megfeleljen, ezért a nevelése nem okoz különösebb gondot. Feltehetõen ez a magyarázata annak, hogy manapság hallatlanul megnõtt a fajta iránti az érdeklõdés. A tenyészetek egyre kiválóbb küllemû kutyákat „alkotnak”, és szereznek az arany retrievernek mind több lelkes rajongót. Manapság hazánkban elsõsorban kedvtelésbõl tartják, kiváló viselkedése és persze szép külleme, arany színe miatt

Önállósága életbevágóan fontos a számára. Tanítása könnyû, gyorsan megjegyzi feladatait, szívesen dolgozik. Barátságos természete ideális családi ebbé teszi. Feltûnõen türelmes a gyermekekkel. Kiváló jelzõkutya, persze sohasem harapós, csupán ugatással jelzi az idegent. Rendkívüli engedelmessége, szolgálatkészsége, okossága, tanulékonysága miatt gyakran alkalmazzák, mint vakvezetõ kutyát.

Azt tartják, hogy az arany retriever az angol Sir Dudley Majoribanks által 1858-ban vásárolt cirkuszi orosz juhászkutyáktól származik. Feljegyzéseinek 1950-ben történt vizsgálata alapján azonban kiderült, hogy a fajta a sima szõrû (flat coated) retriever és a sárga Tweed vízi spániel leszármazottja. Ez utóbbi származás inkább elképzelhetõ, mert az arany retrieverben semmiféle juhászkutya alaptermészet nincs. A golden retriever 1913 óta hivatalosan elfogadott fajta.

A golden retriever felépítése harmonikus, teste arányos, mozgása kifogástalan, tekintete szelíd, barátságos. Feje szépen formált, sohasem durva csontozatú. Az arcorri hajlása (stopja) kifejezett, orrtükre a lehetõség szerint fekete. Az agy- és az arckoponya hoszsza megközelítõen megegyezõ. Füle mérsékelten nagy, lelógó, a szemek magasságában tûzöttek. A szem sötétbarna, egymástól távol ül, a szemhéjszélek sötéten pigmentáltak. A mellsõ végtagok erõs csontúak, párhuzamosak és függõlegesek. A hátulsó lábak izmosak, párhuzamos állásúak. A kutya farka lelóg és a csánkig ér. A marmagasság kanok esetében: 56-61 cm, a szukáé 51-56 cm. Szõre sima vagy hullámos, félhosszú, dús zászlókkal. Színe: az arany és a krémszín valamennyi árnyalata. A standard szerint a kutya szügyén kevés fehér szõr elfogadott, vagyis ez nem számit hibának.

Az állomány számbeli növekedése mellett az utóbbi idõben jelentõs minõségi javulás is érzékelhetõ. A tenyésztésbe vont egyedek lelkiismeretesebb kiválogatása, a genetikai hibákkal rendelkezõ kutyák tenyésztésbõl való kizárása és az alapos utódvizsgálat eredményeként néhány év alatt az arany retrieverek külleme soha nem látott színvonalat érhet el. Ennek az elképzelésnek egyetlen lehetõsége és alapja az utódellenõrzés! A szülõk tenyészértékét ugyanis a leszármazottak küllemi és jellembeli színvonala dönti el!

Végezetül oszlassunk el egy tévhitet: az arany retriever nem a sárga labrador retriever hosszú szõrû változata; a két fajtának csupán a szõrszíne

hasonló!

 

Ez az 1.rész a Golden Retriever